AIKIDO, AVAGY A SZETETET HARCMÜVÉSZETE

Az elözö számban megjelent Fujita sensei-jel készített interjúban a következö idézetet olvashattuk Ueshiba Moriheitöl, az aikido alapítójá-tól: "Az aikido harmónia és szeretet, nem szabad elfajulnia a puszta küzdelemmé és versengéssé." Ezzel szemben bárki felteheti a kérdést: hogy függ össze a harcmüvészet a szeretettel és harmóniával?

Az európai gondolkodásban nehezen egyeztet-hetö össze a szeretet és a harc fogalma.

Ennek eredetét vizsgálva talán magának a harc-müvészet szónak a japán megfelelöjét érdemes közelebbröl megnézni. Japánban erre a budo szót használják. Ezt két tagra lehet bontani: a bu és a do elemekre. A bu írásjegy jelentése: "felkelés leverése csatabárddal", vagyis meg kell szüntetni az eröszakot és fenntartani a békét. A bu a harci szellem, ami ezt az elvet követi.

A do írásjegy utat jelent, ami sok harcmüvészet nevében megtalálható. A kettö együtt a harc útját jelenti, ami a fenti szellemiség alapján a test és lélek fejlesztését tüzte ki célul.

Az embernek vele született tulajdonsága az agresszió. Ezt az alapösztönt számos körülmény felkelthette, s ez késztette harcra és háborúra az emberiséget. A velünk született reakció hozta létre az önvédelem müvészetét. A középkori Japánt nagyon sokáig az öldöklés és háborúskodás jellemezte. Voltak azonban harcosok, akik érezték, a gyilkolás nem a kard útjának a része (pedig ott is a többségnek az járt a fejében, hogyan ölje meg ellenfelét). Ök vágytak a békére és ez kényszeríttette öket arra, hogy kiutat ke-ressenek a halál és pusztulás zavarából.

Egy párharcban (legyen az két sereg vagy két ember között) ott van a gyözelem és vereség ténye. A vesztes az általában halott volt. Rájöttek, hogy gyözelmen és vereségen túl lennie kell valaminek, ami e kettön felül áll. Ezért találni a japán történelemben olyan személyeket, akik a technikai virtuozitás csúcsát elérve még mindig nem voltak megelégedve az eredménnyel, s az igazi utat a lélek fejlesztésében keres-ték. Így érkeztek el szakadatlan gyakorlás után önmaguk, azaz a bennük lévö félelem, agresszió, gyözni akarás leküzdéséhez. Voltak, akik eljutván a legmagasabb szellemi csúcsra, többet nem fogtak kardot a kezükbe (Itto Ittosai Kagehisa, Yagyu Muneyoshi) Itt voltaképpen elérkeztünk Fujita sensei álláspontjához, aki nem használ fegyvert az aikidoban. (Ahogy ezt az Aikikaiban is teszik.)

O'Sensei ezt mondta: "Az ellenfél megsebesítése önmagad megsebesítése. A béke müvészete az agresszió kontrollálása nélkül, hogy sérülést okoznánk." Az aikido technikái éppen ezért nem ölnek, hanem megóvják az ellenfelet az agressziója következményeitöl. Az aikido harci felfogását jól tükrözi a következö, szintén O'Sensei idézet: "Az igazi Béke Müvészetében egy harcosodat sem kell feláldoznod az ellenség legyözésére. Úgy gyözd le az ellenfelet, hogy közben te magad állandóan biztos és támadhatatlan helyzetben legyél; ekkor senkit nem ér veszteség. A Harcos Útja, a Politika Müvészete az, hogy megelözzük a bajt. Ez azt jelenti, hogy szellemileg gyözzük le az ellenfelelt úgy, hogy rádöbbenjen a cselekedete ostobaságára.

A Harcos Útja a harmónia megteremtése." Ueshiba Morihei továbbá rámutat arra, amire eddig senki: hogyan kell a szeretetet mindenek fölé helyezni. Ez a felfogás az önmagunk leküzdése elmélet csúcsa. Mert az, hogy az életemre törö ellenséget még szeressem is, igencsak ellenkezik az ember alapösztönével. O'Sensei tisz-telte a hagyományokat, de mégis továbblépett (és ez nem kisebbíti a régiek érdemeit, hiszen nélkülük nem tartana ott az egész budo, ahol ma ), s ö a gyözhetetlenség titkát másképp látta: "A szeretet nem mérközik. A szeretetnek nincs ellensége. Az aikido a nem ellenállás elmélete, a mérközésben, ahol valaki nem ellenálló, a gyözelem kezdettöl fogva biztosított."

Sok ember mondja Magyarországon, hogy "szép és jó, de ha az életére tör valaki, akkor persze hogy megölöm" , vagy "az utcán így meg úgy van...:” , meg "az életben ezek nem érnek semmit". Itt mutatkozik meg O'Sensei géniusza, erkölcsi nagysága, hiszen mindezekre rácáfol. Rengetegen támadták meg csoportosan, fegyverrel, egyenként is életében, hogy megöljék, teszteljék vagy csak gögböl, mégsem ölt meg senkit ezért. Erre megint mondhatnánk, hogy igen ám, de ö rengeteget gyakorolt. Itt a lehetöség mindenki elött. Az IGAZI tudást sehol nem adják ingyen, azért keményen meg kell dolgozni. A budo pedig kemény munkát igényel. A fenti kijelentéseket leginkább azok mondják, akik ezt a mun-kát kihagyták az életükböl, foglalkozzanak akármi-lyen harcmüvészet-tel vagy küzdösporttal (már ha egyáltalán foglalkoztak velük).

Az Aikido Alapítványnál is komolyan vesszük ezt a munkát. A siker titka a három szó: keiko, keiko, keiko, vagyis magyarul gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. Elsner László (4.dan akikai) Tatán, valamint Gollo Michel (5. dan aikikai) Budapesten is ezt a szellemiséget igyekszik már több, mint húsz éve átadni tanítványainak.
Aki szeretne a fent említett szellemben aikidot tanulni, az érdeklödhet a következö helyeken:

Elsner László Aikido Alapítvány
E-mail: elsnerlac@freemail.hu
Tel.: 06-34-481-639
Pivony Attila
Tel.: 06-70-380-8450

ifj. Elsner László 1. dan aikikai

Shogun Magazin – II. évfolyam 2. szám 2004. március-április