SZÁRAZVILLÁMLÁS

1938-ban születtem Korondon, a késõbbi vallomások szerint nem reménytelenül. Szüleim, nagyszüleim, rokonaim - a foghíjas emlékezet szerint -, mind fazekasok voltak. Bizonyára nekem is ez a sor tartatott volna, ha egy kevéssel keményebb csontozatú, vagy gyengébb tanuló vagyok. Így kerültem középiskolába, egyetem re, börtönbe, s amolyan hazai prófétának Korondra. Így lett a kevésbõl több, vagy fordítva.
1955 óta kiállítok. 1956 óta - kivéve a letiltásokat - közlik írásaimat. Az eddig megjelent két verseskötetem már eltûnt a könyvesboltokból, remélni merem, az olvasók nagyrabecsülésébõl.
Ausztráliától Vancouverig, Moszkvától Dél-Amerikáig szóródtak szét a képeim, kísérve vagy megelõzve a "kitántorgók" seregét. Számukat hadd tartsák számon az ellenségeim.
Tudom, hálálkodnom kellene, hiszen eddigelé sokan segítettek, de nekem nemcsak a kérés, a fogadkozás is nagy szégyen; különben a hála nem évelõ virág, léte az, ha ott nyílik, ahol nem várják.
Egy történet járja a falumban a nagy, erõs fazekasról, kitõl a szórakozni vágyó gazdag ember megvett ötven edényt, egyenként leejtve, összetörve; kifizette azzal, hogy "most már egymásnak nem tartozunk". - Az edényért nem, de hát a törés - válaszolt a fazekas, s azzal fölkapván az urat, jó magasról leejtette. - Még mindig adósa vagyok negyvenkilenccel.
Valahogy ilyen sajnálkozással nézek a távozó képeim után. Még azt is mondják az okosabbak, hogy ötven esztendõ után az ember ne csodálkozzon az élet mulandóságán, s a világ csalárdságán, mert félõ, hogy egyiket sem tudja, hogy micsoda.
Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy bizony boldogabb, aki csodálkozik.

Korond, 1993 tavaszán


A kiadvány az EURO-HUNGÁRIA ALAPÍTVÁNY kiadásában,
a ZÖLD VONAL Kft. közremûködésével,
a SZÁZADVÉG KIADÓ támogatásával készült


Felelõs kiadó: MÉSZÁROS LÁSZLÓ
Nyomda: CENTUM Nyomda Kft.

A Kiskunmajsai Helytörténeti Gyûjtemény
és az
Euró-Hungaria Alapítvány

Szeretettel mehghívja
Önt és kedves családját

1993. június 13-án, vasárnap, délelõtt 10 órára

a Kiskunmajsai
Helytörténeti Gyûjteménybe
(Félegyházi u. 5-7.)

PÁLL LAJOS
könyvbemutatójára.

Az Euró-Hungaria
gondozásában megjelenõ

SZÁRAZVILLÁMLÁS

címû kötet bemutatója

dr. Ilia Mihály
irodalomtörténész.

* * *

Részletek a könyvben megjelent versekbõl, képekbõl:

Páll Lajos:

Hûvösödik

Hûvösödik, mordul Firtos,
piros bogyók, fogadalmak,
hánykolódó hegyek hátán
felhõezredek vonulnak.

Lila heg a kartács nyoma
Énlakától Etél felé,
valaki gyolcsinget tépett,
ragacsos lett a nyírfalé.

Jön az alku, békekötés,
alkuszik a szél a fákkal,
a vízmosáson talpa alá
száraz juhar fekszik átal.

Nem igaz...

Nem igaz, hogy nem lehet
rettegve is élni,
hol tegnapi dolgunk
nem ád már választ
sem nyugodalmat...
mert nem vagy erõs, sem bátor;
a vigasz csipkezúzmarája
könny sem lesz arcodon.
Mint a szekér elõtt felejtett lovak,
nem reménykedve, s nem reménytelenül.
Indulásra kész,
pedig az éj kezdõdik osonó csodáival.
Csend van...
virágjában fönnszáradt komló,
felel a lopakodó szélnek.
Figyelek... de esendõségem
ne legyen senkinke vigasztalása.

Kufsteini vár alatt

Ó azt a csodaszólót,
azt a fekete rigót
most is látom.
Ott bogarászott kopott frakkjában
mint minden hazátlan
a kufsteini vár oldalában.
Fütyültem, s õ felelt illedelmesen,
mitha értene anyanyelvemen,
mintha Kazinczy óta tartana
az illemtan óra,
így felelhetett Batsányinak
ki tudja hányadik õse,
hogy igazság egy van:
a mindenség szerelme,
s a többi megolmló példajáték,
mint Rózsa Sándor festett képe,
a vak cellafalon,
hogy nem menthet föl kegyelem, irgalom,
ha nem te ítélsz magad.